Másfél évszázadnyi kulturális utazásra hívott a Helikon nap

Egykor a fakarók kerítései falusias jelleget kölcsönöztek a településnek, de nagy szolgálatot tettek a sárban kapaszkodáskor – ezt tartalmazták egy orvos kaposvári feljegyzései a XVIII. századból. Kaposvárt 1783-ban nyolc utca, 319 ház és 82 zsellér porta alkotta. 

– Az Esterházy család mezővárosából Kaposvár Somogy vármegyei székhelyévé emelkedett – mondta előadásában Nübl János, a MNL Somogy Vármegyei levéltárának főlevéltárosa. – Én azt látom, hogy Kaposvár szerencséje ez a közigazgatási döntés volt, mert ezután egy lassú, de következetes fejlődés következett, amelyben a kultúra is szerepet játszott.   

A szülőföldet nem szabad elfelejteni, az értékeit be kell mutatni, hangsúlyozta Szakály Sándor, a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke a 34. Helikon napon a TIT Székházban.    

– Gyakran azt gondoljuk, hogy máshol minden szebb és jobb, de legyünk büszkék magunkra, ahogy ez a már 120 éves társaság is büszke lehet Kaposvár múltjára – mondta a Széchenyi-díjas professzor, aki kifejezte azt a vágyát, hogy a régi kaposvári kultúra még erősödhet is.

A kultúra és a művészet is szerepet játszott abban, hogy Kaposvár központtá vált, mondta a konferencián Borhi Zsombor alpolgármester. Saját bevallása szerint tanárként nehéz leckét kapott Rozsos Gábor költő azzal, hogy a 150 éves kaposvári irodalmat foglalja össze. 

– Az időutazáshoz segítségül hívtam a helyi tömegközlekedést – mondta az előadó. – A kaposvári buszok oldalára festett irodalmi személyiségekkel nap mint nap találkozhatunk, de sokukról keveset tud a közönség. Takáts Gyula és Fésűs Éva Kossuth-díjat kapott, velük együtt Papp Árpád és Szirmay Endre is a város díszpolgára lett, de Fekete Istvánon túl kevesebben ismerik Roboz István, Kisfaludy Atala, Szalay Fruzsina vagy Biczó Ferenc munkásságát. 

Párizstól Kaposvárig vezetett az út 

Géger Melinda művészettörténész előadásában kiemelte azt a nagy jelentőségű mozzanatot, amikor a modernista festői törekvések megjelentek Somogyban. Az új stílus Párizsból érkezett meg Rippl-Rónai József közvetítésével, és ez hatalmas fejlődést okozott, kiállításokkal és fiatal tehetségek megjelenésével befolyásolta az egész magyarországi művészettörténetet. Megemlítette Galimberti Sándor, Vaszary János és Martyn Ferenc munkásságát, és beszélt az 1908-as kiállításról, amely a somogyi művészek színre lépését hozta. Ott tartották meg a kőröshegyi modernista festőcsoport bemutatkozását Boromisza Tibor, Kádár Géza és mások közreműködésével.