Fehér lovon vágtázott be a Parno Graszt a kaposvári közönség elé

Fergeteges hangulatú koncertet adott a közelmúltban a Parno Graszt zenekar Kaposváron. Oláh Józseffel, a zenekar frontemberével beszélgettünk a koncert után cigányzenéről, küldetésről és új lemezről.

Koszorus Rita

Fotó: KOVÁCS PÉTER

– A Parno Graszt jelentése fehér ló. Mennyire hasonul a zenekar a nevéhez?
– Egy elég szabad, tiszta együttes vagyunk, nincsenek sztárallűrjeink. Mi csak felmegyünk a színpadra és egy jó koncertet akarunk csinálni. Szerintem az, amit adunk, teljesen lefedi a nevünket. A lovak is ilyenek: vadak, erősek és akaratosak, mi is azok vagyunk. Nagyon összetartunk, mert teljesen igaz ránk a mondás, egy mindenkiért, mindenki egyért. Ha azt mondják, hogy jöjjön el két vagy három ember zenélni, akkor muszáj nemet mondanunk, mert vagy együtt szólal meg a zenekar, vagy sehogy.

– A koncertjeiken senki sem tud ülve maradni. Ez a céljuk?
– Az elején, 2000-ben az volt a célom, hogy egy olyan albumot csináljunk, amit végig tudnak táncolni az emberek, közben pedig jó kedvük van. Ez a mai napig megmaradt. Elmondhatom tehát, hogy tudatos volt, az öröm, amit érzünk a színpadon és ami a nézőkben kialakul koncert közben egy ösztönös dolog. Nem lehet megtanulni vagy eljátszani, mert az embernek vagy jó kedve van, vagy nincs. Nekünk ez minden koncerten megvan.
– Nem csak a cigányok vére pezseg a Parno Graszt dalok hallatán. Ezt gondolták volna?
– A zenekar indulásakor az volt a cél, hogy a cigányoknak és magunknak csináljunk egy jól táncolható lemezt. A koncertjeinken viszont 99,9 százalékig nem cigányok vannak, akik számomra meglepő módon nagyon szabadnak és jókedvűnek érzik magukat. Azt vallom, ha az emberek megveszik a jegyet és eljönnek a koncertre, akkor olyat adjunk nekik, hogy egy percig se gondolkodhassanak a hétköznapi problémáikon. Arra az időre, amíg Parno Graszt-koncerten vannak, ne legyen más gondolatuk csak a zene, a tánc és a jókedv.

– A zenei pályán már elérték, amit lehet, van egyáltalán még feljebb?
– Amit egy ilyen zenekar elérhetett, azt mi elértük. Én már nem igazán akarok mást elérni a zenénkkel azon kívül, hogy átadjuk a magyar embereknek. Szeretném, hogy ők is lássák; van sok tisztességes cigány ember Magyarországon, akikkel bárki jól érezheti magát, táncolhat, de akár le is ülhet és hallgathatja a zenéjüket. Ezt úgy hordozzuk magunkkal, mint egy keresztet, a küldetésünk, hogy ezt átadjuk minél több embernek.
– Készül a hatodik Parno Graszt lemez. Mire számíthatnak a rajongók?
– Június 27-én mutatjuk be az új lemezünket és azt hiszem, hogy az elsőtől a hatodik albumig érezhető, hogyan értünk meg zenében, énekben, dalokban. Kicsit visszafogottabb lesz ez az album, mert az eredeti tervem az volt, hogy egy lemezre tegyük az összes koprodukciónkat. Szerencsére csináltunk egy előfelvételt, amit egy hét múlva meghallgattam. Aztán úgy gondoltam, hogy ezek nagyon nem mi vagyunk. Azt mondtam, ha ilyen zenét csinálunk, ezért a rajongóink kifeszítenek minket. Úgyhogy rögtön elkezdtem dalokat írni az új albumra.

Az számít csak, hogy a koncerten mozogjanak az energiák, legyen jókedv, a hallgatóság ne gondolkodhasson a problémáin

– Az új album dalainak egy része már rég megszületett, de még nem jelent meg – mondta Oláh József. – Ezeket turbóztuk fel vendégművészekkel, mint Mező Misi, Pál Julcsi, Bagossy Norbi, és csináltunk egy új dalt a Pogányindulóval. Nekem nem is igazán tetszik (nevet). Nem vagyok olyan ember, aki könnyen megelégszik az eredménnyel. Majd, ha kész lesz a lemez és kikevertük a dalokat, biztosan jobb lesz. Tökéletes lemez nincs, de remélem a rajongóknak is tetszeni fog.
– Különböző műfajok képviselőivel zenélnek együtt, mint a Bohemian Betyars vagy a már említett Pogányinduló. A cigányzene könnyen ötvözhető más műfajokkal?
– Nem azért állunk össze másokkal, hogy előnyt kovácsoljunk belőle. Nekem volt fontos, hogy a Parno Graszt zenekart nem akartam elvinni másik irányba. Mégis kellett valami vérfrissítés, így jött a Bohemian Betyarsszal való közös munka. Igazság szerint csak zenéltünk, megnéztünk pár dalt, aztán úgy voltunk vele, ha működik, maradjon. Amikor velük vagyunk, az nekünk felüdülés, ott igazi megőrülés van, s ugyanez volt a Pogányindulóval is. Kitaláltuk, hogy összeállunk egy rapperrel, és ez annyira jól sikerült, hogy felkerül az új lemezre. Akikkel valaha is koprodukciót csináltunk, azok mindegyike zseniális lett.
– Izgulnak még a koncertek előtt?
– Persze, de ha van egy jó ötven fokos barackpálinka, akkor kettő után már elmúlik a lámpaláz. Az számít csak, hogy a koncerten mozogjanak az energiák, legyen jókedv.
– Az első kaposvári koncert milyen élmény volt a zenekar számára? ű
– Fantasztikus volt a kaposvári közönség. Amikor ideértünk, egy kicsit még aggódtam, hogy kevesen lesznek. A koncert előtt azonban elmentünk gyalog egy étterembe és már odafelé megállítottak az utcán minket a rajongók, hogy közös fotókat készítsenek. Ebből már sejtettem, hogy ők a koncerten is ott lesznek. Amikor visszaértünk, láttuk, hogy tele van a színházterem, szóval megnyugodtunk. A legfantasztikusabb pedig az volt, hogy végigénekelték a koncertet, még az új dalokat is, arról fogalmam sincs, hogy azokat hol hallották.