Kalandor magyarok? A nagyit is viszik a külföldre tartó családok

. A "szerencsésebb" nagymamák csak Győrig ingáznak, a kevésbé szerencsések Londonba, Dublinba kénytelenek repülőjegyet váltani. Amíg a fiatalok – gyakran 12 órákat – dolgoznak, addig ők vigyáznak a gyerekre, vezetik a háztartást. Fájós derékkal, magas vérnyomással...

Más családokban – ahol apa, anya útra kelt – a gyerekeket hagyják itthon a nagyszülőkre. Az iskolákban, óvodákban a szülői értekezleteken egyre több nagyszülő tűnik fel – halljuk a pedagógusoktól. A szüleit jó esetben kéthavonta, rosszabb esetben félévente látja a gyerek.
Stikel János, a 148 tagszervezetet tömörítő somogyi nyugdíjasszövetség elnöke előtt sem ismeretlen ez a folyamat. – Az idősebb nemzedékre egyre nagyobb teher rakódik – mondta – Számos nagyszülő a szülők feladatát kénytelen átvenni. Magam is ismerek olyan nagymamákat, akik ellátják az unokát, szülői értekezletekre járnak, ellenőrzik a leckét hónapokon át, mert gyermekük megelégelte a kilátástalan somogyi élethelyzetet, s inkább külföldön vállalt állást. – Minden terhet a nyakukba vesznek ezek az idősek – jegyezte meg. – A nyugodt, békés öregkor helyett vállalják ezt a 24 órás szolgálatot, legtöbbször erőn felül, s csupán egy dolog motiválja őket: segíteni akarnak a fiataloknak.

– A lányom és férje is gyakran estig dolgozik, egyikük Győrben, másikuk Ausztriában. Jól keresnek, de erre sokszor még a hétvégéik is rámennek – mondja Kelemen Lajosné, kaposvári nagymama. – Két-három hetet töltünk náluk, s egy-egy hetes kimenőt kapunk, amikor végre haza jöhetünk a férjemmel. Sokszor sírva utazunk hozzájuk, de megteszem a gyerekemért és az unokámért. Sem ők, sem mi nem szeretnénk idegen felügyeletére bízni a kicsit. Csak azt nem tudom, hogy meddig bírom.  Fájós lábbal, magas vérnyomással, hetven felett már nehezen szaladgál egy három éves csöppség után az ember. Második éve ingázunk, a viszonyunk azóta megromlott a lányommal, jóformán ma már csak a teendőket beszéljük meg...

Egy másik kaposvári nagymama Budapest és Kaposvár között ingázik. Azt mondja, ő még a szerencsésebbek közé tartozik, mert csak hét közben segít a gyerekeknek, hétvégére haza jöhet, s egyelőre egészsége is jól bírja.
– A lányom Nyíregyházán, a fiam Londonban él – mondta Kollár Lajosné, balatonkeresztúri nagymama. – Beosztják, hogy mikor melyiknek segítek. Gyakorlatilag a saját lakásomban töltöm a legkevesebb időt...
Azt mondja, neki egyébként nem okoz gondot ez az élet, mielőtt az unokái megszülettek, Olaszországban és Németországban is dolgozott pótmamaként, kiegészítve a csekély nyugdíját.

A kényszer gyakran szokatlan élethelyzeteket teremt, mint annak a kaposvári kislánynak az esetében is, akinek szülei a nagyvilágban dolgoznak, s az apa szerepét a nagybátyja, az anyáét pedig a nagymama vette át. Vagy annál a kamaszfiúnál, akinek anyja "összedubajozott" egy lakásra valót, azonban erre ráment a család. Ma az anya idehaza dolgozik, az apa viszont Londonig meg sem állt, a gyerek pedig a nyolcadik osztály befejezése után továbbtanulás helyett maga is követi az apját Angliába.
Szabó János szociológus a téma kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy amennyiben egy szülő külföldön vállal munkát, s a gyermekét nem viszi magával, nagyszülő vagy más rokon felügyeletére bízza, arról hivatalos eljárás keretében bejelentési kötelezettség terheli.

– E jelenség hosszú távú hatásait azonban ma még meglehetősen nehéz kiszámítani – mondta Szabó János. – Ezzel kapcsolatos kutatások ugyanis még nem készültek, így csak évek múltán lehet erről felelősséggel nyilatkozni. Annyi bizonyos, hogy amennyiben hosszú távon nagyszülő nevel egy gyereket, más értékrend szerint nő majd föl. Másfajta gondolkodásmód szerint nevel egy nagyszülő egy gyereket, ez lehet modern, vagy kevésbé modern, ám hogy ez pozitív vagy negatív a gyerekre nézve, azt előre megmondani nem lehet.
Szabó János hozzátette: ahhoz pedig nem telt még el elegendő idő, hogy következtetéseket vonjunk le arról, milyen hatással lesz a külföldön vállalt munka, az ebből adódó távollét a családok életére, s magára a társadalomra. – Azt viszont valószínűsíteni lehet – hangsúlyozta a szociológus –, hogy azok, akik külföldön vállalnak munkát, előbb-utóbb a gyerekeiket is kiviszik majd. A legfrissebb felmérések szerint ugyanis a külföldön dolgozók kétharmada nem akar hazatérni. Vélhetően, amint megteremt magának egyfajta egzisztenciát, a gyereke is követi majd.