Manó Múzeum: észrevétlenül a természettudományok világába

– Segítetek meggyógyítani a manócskát? – halljuk a belépéskor, s máris érkezik rá a válasz elnyújtva vagy húsz torokból: – Igeeeen!
A megyei múzeum termében kéttucatnyi apróság ücsörög, s a Manó Múzeum foglalkozása keretében tágra nyílt szemmel hallgatja Béres Erikát. A tanár-óvodapedagógus énekel, mondókákat szaval, mesél, s közben szinte észrevétlenül kalauzolja a gyerekeket a természettudományok világába.

Madarak, rovarok, vadállatok bukkannak fel a mesékben melyek állandó szereplője Ukk Mukk Fukk, a manó. Akivel mindig történik valami, általában az év aktuális időszakának megfelelően – azaz decemberben karácsonyozott, a jövő hónapban erdei farsangon vesz részt. Ezúttal viszont megbetegedett. Az erdei egér, a havasi cincér és az erdei fakopáncs persze megpróbálják meggyógyítani barátjukat, de butácskák hozzá, így mindenképpen elkél a gyerekek segítsége.

– Csak akkor sikerül, ha együtt énekeltek neki – jelenti ki Béres Erika, a Manó Múzeum ötletgazdája, s felcsendül a havasi cincér dala: – Kék és fekete a háta. Ki lehet az? Hosszú, görbe a csápja. Ki lehet az? Korhadt bükkfa a háza. Ki lehet az? Rágja, egyre csak rágja.

A harmadik ismétlésnél már együtt éneklik a gyerekek, Ukk Mukk Fukk pedig láthatóan egyre jobban érzi magát.
– A foglalkozás lényege, hogy játszva ismerjék meg a gyerekek a múzeumot, illetve az állatokat és a növényeket – magyarázza Béres Erika. – Fogalmak, szokások kerülnek szóba, ma például a kúszóláb, a ragadós nyelv és a farktoll került elő, mint újdonság. Persze nemcsak szóban, hanem megnézhetik a preparált állatokat, a ragadós nyelv működését pedig egy ördögnyelvvel mutatom meg nekik. A gyerekek már egészen kis koruktól vonzódnak az állatokhoz, rendkívül érdekli őket minden, amiben állatok szerepelnek. Ezért találtam ki az erdőt, Ukk Mukk Fukkot.



Emellett, mivel a foglalkozásokon húszan-harmincan veszek részt, a Manó Múzeum fejleszti a kicsik kapcsolatteremtő képességét, segít nekik alkalmazkodni egy közösséghez. Aki elunja az üldögélést, felállhat, odamehet szüleihez, nincsenek kötöttségek, parancsok, a lényeg, hogy a kicsik jól érezzék magukat, miközben észre sem veszik, hogy folyamatosan tanulnak. Mert a foglalkozások hatása szemmel látható.

– Nézd, anya, meggyvágó! – mutat öltözés közben az egyik vitrin felé egy négyévesforma kislány. Szülője hitetlenkedve lép közelebb az üveghez, s elolvassa a feliratot: Coccothraustes coccothraustes, azaz meggyvágó. Ősszel került szóba, amikor a madarak vándorlásáról mesélt Ukk Mukk Fukk...